The following article was originally written in German. To read the translations in Hungarian, Italian, French, English or Spanish, please, scroll down.  

This is the first contribution of the Education Center for Ophthalmic Optics and Optometry in Munich to trait d’union! The picture was also created by Adél Molnar. 

She would be very happy to receive your comments. If you are a trait d’union staff member, you may use the comment and discussion function next to the article. Otherwise you can send your comment to contributions@traitdunion.online. There you can also send your own ideas and contributions to this frame topic: "Corona - when disaster strikes in our lives: what young people think about the pandemic and its consequences." You can find suggestions on topics and forms of presentation here. If you discover passages in the translations for which you have found a better formulation, you are also welcome to send your suggestion to contributions@traitdunion.online. Thanks in advance!

Das Leben selbst.

Die Pandemie – und wir

Was ist richtig? Was ist falsch? Wer ist schuld? Wer war schuld? Dies alles sind Fragen, die wir uns im Laufe unseres Lebens stellen. Meistens, wenn uns etwas wirklich bewegt hat, egal, ob negativ oder positiv. Was bewegt uns heute? Davon brauchen wir nicht zu reden – denn jeder kennt das magische Wort mit C. 

Die Einschränkungen werden immer mehr. „Die jungen Leute sind schuld! Wieso muss man ja auch feiern gehen?“ „Die Oma in der U-Bahn hatte keine Maske auf!“ „Corona ist Humbug!“. „Corona ist tödlich!“. 

Alles Dinge und Meinungen, die wir jeden Tag hören. Und wir sollen uns auch dazu äußern? Sollten wir uns wehren? Oder werden wir, egal ob jung oder alt, die bittere Pille schlucken müssen? 

Es ist momentan nicht mehr wichtig, wer Recht hat, und wer nicht. Wir wissen nur, dass es einen Virus gibt, der uns fest im Griff hält. Was jetzt wichtig ist: Wir sollten nicht vergessen, dass wir Menschen sind. Und wir aufeinander aufpassen müssen. 

Nein, momentan ist es nicht wichtig zu feiern. Momentan ist es aber auch nicht wichtig, sich zu zehnt auf einen Kaffeeklatsch zu treffen. Wir alle haben nur ein Leben. Sollten wir es nicht gegenseitig schützen? Wo ist die gegenseitige Rücksicht? Hier geht es nicht darum, ob man eine politische Lösung für richtig hält oder nicht oder ob man die Maßnahmen für richtig hält oder nicht. Sondern darum, dass wir dankbar sein sollten für unser Leben. 

Wäre es nicht besser, „After-Corona“ ein gutes Gewissen zu haben, weil man andere geschützt hat? Oder ist es immer noch wichtig, blind unsere Meinung durchzustechen? Es ist immer einfacher, bei anderen die Schuld zu suchen. 

Auch geht es nicht darum, wie die Krankheit verläuft. Oder traurigerweise bei anderen Menschen mit dem Tod endet. Sondern darum, die Gesundheit unserer Mitmenschen und der lieb Gewonnenen zu schützen. Und auch unsere eigene. 

Denn wenn man etwas nicht ersetzen kann, dann: das Leben selbst.

Az élet maga.

A járvány – és mi

Mi a helyes? Mi a rossz? Ki a hibás? Ki volt a hibás Ezek mind olyan kérdések, amelyeket életünk során felteszünk magunknak. Legtöbbször, amikor valami valóban megindított minket, legyen az negatív vagy pozitív. Mi mozgat bennünket ma? Erről nem kell beszélnünk - mindenki ismeri a varázsszót C-vel. 

A korlátozások egyre nagyobbak. – „A fiatalok hibája! Miért kell bulizni? - A metróban a nagymamán nem volt maszk! -  A koronavírus humbug! – A koronavírus végzetes! 

Ez mind olyan vélemény, amelyeket nap mint nap hallunk. Kommentálni kellene ezeket a véleményeket? Védekezni kellene ellenük? Vagy kortól függetlenül mindannyiunknak, fiataloknak és időseknek is le kell nyelni a keserű pirulát? 

Jelenleg már nem az a fontos, hogy kinek van igaza, és kinek nincs. Csak azt tudjuk, hogy van egy vírus, ami fogva tart bennünket. Ami most fontos: Nem szabad elfelejtenünk, hogy emberek vagyunk. És vigyáznunk kell egymásra. 

Nem, jelenleg nem fontos most ünnepelni. Szintén nem fontos, hogy tíz emberrel találkozzunk egy kávé melletti csevegésre. Mindannyiunknak csak egy élete van. Nem kellene megvédenünk egymást? Hol van a kölcsönös egymásra való figyelés? Itt nem az a lényeg, hogy egy politikai megoldás, vagy az intézkedések helyesek-e vagy sem. Hanem, hogy hálásaknak kell lennünk az életünkért. 

Nem lenne jobb, ha tiszta lelkiismeretünk lenne „korona után”, mert másokat megóvtunk? Vagy még mindig az fontos, hogy vakon hangoztassuk a véleményünket? Mert mindig könnyebb a másikat hibáztatni. 

Itt nem arról van szó, hogy a betegség milyen irányba halad. Vagy hogy a betegség sokak számára sajnos a halállal végződik. Hanem arról van szó, hogy megvédjük embertársaink, szeretteink és a magunk egészségét. 

Mert ha valami nem pótolható: az maga az élet.

La vita stessa.

La pandemia – e noi

Cos`è giusto? Cosa c`è che non va? Di chi è la colpa? Di chi era la colpa? Queste sono tutte domande che ci poniamo nel corso della nostra vita. Il più delle volte, quando qualcosa ci ha davvero commosso, indipendentemente dal fatto che sia negativo o positivo. Ciò che ci muove oggi? Non abbiamo bisogno di parlarne: tutti conoscono la parola magica con C. 

Le restrizioni stanno aumentando. “È colpa dei giovani! Perché devi uscire a fare festa?” “La nonna nella metropolitana non indossava una maschera!” “Corona è un imbroglio!” "Corona è fatale!" 

Tutte le cose e le opinioni che ascoltiamo ogni giorno. E dovremmo anche commentarlo? Dovremmo reagire? O dovremo, giovani o vecchi, ingoiare la pillola amara? 

In questo momento non è più importante chi ha ragione e chi no. Sappiamo solo che c`è un virus che ci tiene stretti. Ciò che è importante ora: non dobbiamo dimenticare che siamo umani. E dobbiamo prenderci cura l`uno dell`altro. 

No, non è importante festeggiare adesso. Al momento non è importante incontrare dieci persone per un coffee party. Abbiamo tutti solo una vita. Uno non dovrebbe proteggere l`altro? Dov`è la considerazione reciproca? Il punto qui non è, se pensi o meno che una soluzione politica sia giusta, o se pensi che le misure siano giuste o meno. Riguarda il fatto che dovremmo essere grati per le nostre vite. 

Non sarebbe meglio avere la coscienza pulita “dopo corona” perché proteggi gli altri? O è ancora importante far valere ciecamente la nostra opinione? È sempre più facile incolpare gli altri. 

Né si tratta di come progredisce la malattia. O purtroppo finisce con la morte per altre persone. Si tratta di proteggere la salute dei nostri simili e di coloro che amiamo. E anche il nostro. 

Perché se non puoi sostituire qualcosa, allora: la vita stessa.

La vie elle-même.

La pandémie – et nous

Qu`est-ce qui est juste ? Qu`est-ce qui ne va pas ? Qui est à blâmer ? Qui était à blâmer ? Ce sont toutes des questions que nous nous posons au cours de notre vie. Surtout quand quelque chose nous a vraiment ému, qu`il soit négatif ou positif. Qu’est-ce que nous anime aujourd`hui ? Nous n`avons pas besoin d`en parler - tout le monde connaît le mot magique avec C. 

Les restrictions augmentent. « C`est la faute des jeunes ! Pourquoi devez-vous aller faire la fête ? » « La grand-mère du métro n`avait pas de masque ! ». « Corona ? C’est une connerie ! » « Corona est fatale ! » 

Tout cela, des choses et des opinions que nous entendons chaque jour. Et devrions-nous également le commenter ? Devrions-nous riposter ? Ou devrons-nous, jeunes ou vieux, avaler la pilule amère ? 

Il n’est plus important de savoir qui a raison et qui n’a pas raison. Nous savons seulement qu`il existe un virus qui nous tient fermement. Ce qui est important maintenant : il ne faut pas oublier que nous sommes humains. Et nous devons prendre soin les uns des autres. 

Non, ce n`est pas important de faire la fête maintenant. Pour le moment, il n`est pas important de rencontrer dix personnes pour un café. Nous n`avons tous qu`une seule vie. Ne devrions-nous pas nous protéger les uns les autres ? Où est la considération mutuelle ? Il ne s’agit pas de savoir si vous pensez qu’une solution politique est juste ou non, ou si vous pensez que les mesures sont justes ou non. Il s`agit du fait que nous devrions être reconnaissants pour nos vies. 

Ne serait-il pas préférable d`avoir la conscience tranquille « après corona » parce que vous avez protégé les autres ? Ou est-il toujours important d’imposer aveuglément notre opinion ? Il est toujours plus facile de blâmer les autres. 

Il ne s`agit pas non plus de la façon dont la maladie progresse. Ou se termine malheureusement par la mort pour d`autres personnes. Il s`agit de protéger la santé de nos semblables et de ceux que nous aimons. Et la nôtre aussi. 

Parce que si vous ne pouvez pas remplacer quelque chose, alors : la vie elle-même.

Life itself.

The pandemic – and us

What is right? What is wrong? Who`s to blame? Who was to blame? These are all questions that we ask ourselves in the course of our lives. Mostly when something has really moved us, whether negative or positive. What moves us today? We don`t need to talk about that – everyone knows the magic word with C. 

The restrictions are increasing. “It`s the young people`s fault! Why do you have to go to party? ” “The grandma in the subway didn`t have a mask on!” "Corona is humbug!" "Corona is fatal!" 

All things and opinions that we hear every day. And should we also comment on it? Should we fight back? Or will we, young or old, have to swallow the bitter pill? 

Right now, it is no longer important who is right and who is not. We only know that there is a virus that holds us tight. What is important now: We shouldn`t forget that we are human. And we have to take care of each other. 

No, it`s not important to celebrate right now. At the moment it is not important to meet ten people for a coffee party. We all only have one life. Shouldn`t we protect each other? Where is the mutual consideration? The point here is not whether you think a political solution is right or not, or whether you think the measures are right or not. It`s about the fact that we should be grateful for our lives. 

Wouldn`t it be better to have a clear conscience “after corona” because you protected others? Or is it still important to ramrod our opinion? It`s always easier to blame others. 

Nor is it about how the disease progresses. Or sadly ends in death for other people. It`s about protecting the health of our fellow human beings and those we love. And our own too. 

Because, if you can`t replace something, then: life itself.

La vida misma.

La pandemia – y nosotros

¿Qué es lo correcto? ¿Qué está mal? ¿De quien es la culpa? ¿Quien tuvo la culpa? Todas estas son preguntas que nos hacemos a nosotros mismos a lo largo de nuestra vida. La mayoría de las veces, cuando algo realmente nos ha conmovido, sin importar si es negativo o positivo. ¿Que nos mueve hoy? No necesitamos hablar de eso, todos conocen la palabra mágica con C. 

Las restricciones van en aumento. “¡Es culpa de los jóvenes! ¿Por qué tienes que ir de fiesta?” “¡La abuela del metro no tenía máscara puesta!” “¡Corona es una patraña!”. "¡Corona es fatal!" 

Todas las cosas y opiniones que escuchamos todos los días. ¿Y también deberíamos comentarlo? ¿Deberíamos luchar? ¿O tendremos que tragar la píldora amarga, jóvenes o viejos? 

Ahora mismo ya no importa quién tiene razón y quién no. Solo sabemos que hay un virus que nos retiene. Lo importante ahora: no debemos olvidar que somos humanos. Y tenemos que cuidarnos unos a otros. 

No, no es importante celebrar ahora. Por el momento no es importante reunirse con diez personas para una fiesta de café. Todos tenemos una sola vida. ¿No deberíamos protegernos unos a otros? ¿Dónde está la consideración mutua? El punto aquí no es si cree que una solución política es correcta o no, o si cree que las medidas son correctas o no. Se trata del hecho de que deberíamos estar agradecidos por nuestras vidas. 

¿No sería mejor tener la conciencia tranquila “después de la corona” porque protege a los demás? ¿O sigue siendo importante imponer ciegamente nuestra opinión? Siempre es más fácil culpar a los demás. 

Tampoco se trata de cómo progresa la enfermedad. O termina tristemente en la muerte para otras personas. Se trata de proteger la salud de nuestros semejantes y de quienes amamos. Y el nuestro también. 

Porque si no puedes reemplazar algo, entonces: la vida misma.